A tüdőrák célzott kezelése

A tüdőrákok előrehaladott fajtáinak kezelésére - az érképződésgátló gyógyszereken kívül - jelenleg kétféle célzott gyógyszer áll az orvosok rendelkezésére. Ezek a gyógyszerek a hibás formában jelenlévő, EGFR nevű fehérje működését gátolják. Amennyiben alkalmazhatóak, akkor igen jó eredmények érhetőek el velük, és nemcsak a tüdőrák egy-egy típusában, hanem minden olyan esetben, ahol jelen van az EGFR mutációja. Ahhoz, hogy kiderüljön, hatásosak lesznek-e valakinél ezek a szerek, molekuláris diagnosztikai vizsgálatot kell végezni a kezelés megkezdése előtt. A célzott szerek egyik típusánál az EGFR mutációs vizsgálata javasolt, a másik gyógyszertípusnál pedig KRAS-tesztet kötelező végeztetni.

Az összes tüdőrákos eset összesen 70%-ában ismertek jelenleg olyan gyógyszercélpontok, amelyek vagy már ma is lehetővé teszik, vagy néhány éven belül fogják lehetővé tenni a tüdőrák célzott kezelését. Az EGFR-en kívül ilyen az ALK nevű enzim, amelynek gátlószere ALK-pozitív betegeknél már jelenleg is törzskönyvezett nem-kissejtes tüdőrákban az USA-ban. A HER2, a KIT, a c-Met és az FGFR szintén gátolhatóak, de ezek egyelőre csak mint jövőbeli lehetőségek merülnek fel.

A tüdőrák célzott kezelése EGFR-gátlókkal

Az EGFR-gátlók kétféle típusa immár Magyarországon is elérhető. Ezek kismolekulájú és a gyomorból könnyen felszívódó, az EGFR fehérje tirozin-kináz enzimjét gátló szerek, amelyek tabletta formájában, szájon át szedhetőek. Az EGFR mutációja az adenokarcinómák 14%-ában, a nem-kissejtes tüdőrákok 7%-ában, a kissejtes tüdőrákok 4%-ában, valamint a planocelluláris tüdőrákok 1%-ában van jelen: az EGFR-gátlók a tüdőrák ezen eseteiben bizonyítottan hatékonyak.

Az EGFR tirozin-kináz-gátlók egyik típusa esetében kötelező az EGFR mutációjának vizsgálata, és ez a szer már elsővonalban, tehát a kemoterápia helyett is szedhető.

Az EGFR tirozin-kináz-gátlók másik típusa szintén nagyon hatékony az EGFR mutáns betegeknél, de jelenleg csak másod- és harmadvonalban alkalmazható. Itt csak az úgynevezett KRAS-vizsgálatot kötelező elvégezni, ami szintén kizárja a gyógyszer hatékonyságát. (A KRAS-vizsgálatban azt nézik meg, hogy mutáns-e KRAS gén; ha igen, akkor egyáltalán nem lesz hatékony a célzott terápia.)

Elsővonalbeli kezelés: a műthetőség helyreállítása

Az elsővonalbeli kezelés célja az előrehaladott, esetleg már áttéteket is adó tüdőrák műthetőségének helyreállítása. A kezelés hatására csökkeni fog a tüdődaganat mérete, és idővel elérheti azt a stádiumot, amelyben már meg lehet műteni.

Az előrehaladott, áttétes tüdőrák elsővonalbeli kezelésében mindkét kismolekulájú EGFR tirozin-kináz gátló alkalmazható. Ha ez nem jár eredménnyel, vagy ha időközben sor kerül a műtétre, akkor megkezdődhet a másodvonalbeli kezelés.

A tüdőrákműtétet egy belgyógyászati előkészítés és a műtét konkrét előkészítése előzi meg. Először is át kell tekinteni a mellüreget, és leellenőrizni, hogy nincs-e a mellhártyán is daganatos terjedés, illetve nem indult-e máshol is terjedésnek az elsődleges daganat. Ezt követően kerül sor a daganatos tüdőrész és esetenként a közeli nyirokcsomók eltávolítására.

A műtétet követő négy-hat héten belül már a kiegészítő (adjuváns) kezelést is meg lehet kezdeni, amelynek célja, hogy megelőzhető legyen a tüdőrák kiújulása, illetve az újabb áttétek kialakulása.

Másodvonalbeli kezelés

Ha az elsővonalban adott kezelés nem hozza meg a várt eredményt, és a daganat továbbra is növekedést mutat, akkor megkezdődhet a másodvonalbeli kezelés. Ennek kiválasztása főként annak függvényében történik, hogy az elsővonalbeli kezelés során milyen gyógyszereket alkalmazott a kezelőorvos. Ha a tüdőráksejtekben jelen van az EGFR mutációja, akkor mindkét kismolekulájú EGFR tirozin-kináz gátló alkalmazható. Ha a betegnél az EGFR-gátlók egyik típusával próbálkoztak először, és ez nem bizonyul hatékonynak, akkor váltani lehet a másik típusra, és fordítva.

A másodvonalbeli kezelés fő célja a daganat méretének kisebbítése, illetve a beteg túlélési idejének lehető legtovábbi meghosszabbítása a megfelelő életminőség biztosítása mellett.

Harmadvonalbeli kezelés

Harmadvonalbeli kezelésre akkor kerül sor, ha sem az első-, sem pedig a másodvonalban választott terápiás eljárás nem hozott megfelelő eredményt. Ekkor újabb kemoterápiás szerek kerülhetnek kipróbálásra, remélve, hogy a váltást követően jobban reagál majd a beteg. A fő cél ekkor is a túlélési idő növelése, illetve az, hogy a beteg életminőségét az elérhető legjobb szinten lehessen tartani.

Tweet