A tüdőrák molekuláris diagnosztikája és célzott kezelése

A tüdőrák - az esetek egy jól meghatározható részében - ma már jól kezelhető célzott daganatterápiás szerekkel. Ahhoz azonban, hogy megjósolható legyen az alkalmazni kívánt gyógyszer hatékonysága, molekuláris diagnosztikai vizsgálatot kell végezni. A molekuláris diagnosztikai vizsgálat során a szakemberek megvizsgálják, hogy jelen vannak-e a daganatban azok a mutációk, amelyek lehetővé teszik, hogy valóban hasson a célzott kezelés. Más mutációk jelenlétéből a gyógyszer biztos hatástalanságára lehet következtetni. A molekuláris diagnosztikai konzultáció során a szakorvosokkal közösen kerül eldöntésre, hogy mely mutációk jelenlétét érdemes az adott betegnél megvizsgálni.

A tüdőrák molekuláris diagnosztikája

A tüdőrákot azoknak a géneknek a mutációja okozza, amelyek a szervezet jelátvivő folyamataiért felelős fehérjéket kódolják. Ilyen fehérjék a daganatsejtekben elhelyezkedő receptorok, illetve azok, amelyek mélyebben helyezkednek el a jelátviteli útban (a sejt belsejében). Ha mutáció lép fel a fehérjét kódoló génben, hibás fehérjetermék képződik, ez pedig rák kialakulásához vezethet, sokszor közvetlen oki tényezőként is.

A tüdőrák esetében ilyen receptor az EGFR: ha a gén mutáns, tüdőrák alakulhat ki. Ma már ismerjük, hogy többek között éppen ennek a fehérjének a hibája vezet a rák kialakulásához, és az is ismert, hogy a fehérje célzott gátlásával megakadályozható a daganat növekedése azokban az esetekben, ahol a fehérje hibás változata van jelen. Ahhoz tehát, hogy alkalmazni lehessen a célzott kezelést, meg kell határozni, hogy jelen van-e az EGFR mutációja: erre szolgálnak a ma már igen nagy pontossággal elvégezhető molekuláris diagnosztikai vizsgálatok.

A tüdőrákkal természetesen nemcsak az EGFR mutációi függenek össze, hanem még jó néhány másik géné is - napjainkban nagy lendülettel zajlik ezeknek a mutációknak a feltárása. Ezzel párhuzamosan újabb és újabb, a mutáns gének hibás fehérjetermékeire ható célzott gyógyszerek kerülnek kifejlesztésre. A célzott kezelés hatékonysága minden esetben a tüdőráksejtek génállományában előforduló mutációk függvénye: a molekuláris diagnosztikai vizsgálat eredménye megmutatja, hogy jelen van-e a gyógyszerhatékonysághoz szükséges mutáció, s ha igen, akkor további génmutációk vizsgálatával pontosítható, hogy várhatóan mekkora lesz ez a hatékonyság.

Ha a betegnél nincs jelen a keresett génmutáció, akkor teljes bizonyossággal kijelenthető, hogy ebben az esetben teljesen felesleges, sőt akár káros is lenne egy bizonyos típusú célzott gyógyszerrel próbálkozni. Nagyon fontos, hogy ez korántsem jelent felesleges információt, hiszen ilyenkor egyértelművé válik, hogy a célzott daganatterápiás kezelés helyett inkább a kemoterápia, az érképződésgátlás, vagy éppen a kettő kombinációja fog inkább eredményre vezetni.

A célzott daganatellenes kezelésekkel több esetben is drámai eredményeket lehet elérni, amelyre a korábbi években egyáltalán nem volt példa. A kezelés hatására szinte teljesen összezsugorodhat a daganat, illetve gyakran az áttétek is eltűnnek. A beteg életminősége így jelentősen javul: ha korábban légszomj gyötörte a tüdőrák miatt, a célzott kezelést követő pár hónapon belül már ismét szabadabban lélegezhet.

Olvasson bővebben a tüdőrák molekuláris diagnosztikai vizsgálatairól! 

A tüdőrák célzott kezelése

A fent említett EGFR receptor mutáns változatának gátlására jelenlég kétféle célzott gyógyszer van forgalomban. Ezek kismolekulájú, tabletta formájában szedhető, a gyomorból felszívódó gyógyszerek, amelyek az EGFR tirozin-kináz gátlásával érik el a kívánt hatást. Az elsővonalban alkalmazható, esetleg kemoterápiát is helyettesítő tablettás készítménynél kötelező az EGFR mutációjának vizsgálata.

Egy további - nálunk egyelőre csak jövőbeli - lehetőség a tüdőrák célzott kezelésére az a gyógyszer, amely az USA-ban 2011 augusztusában került törzskönyvezésre. A hibás ALK enzim gátlószere nem-kissejtes tüdőrákban szenvedő, ALK-pozitív betegeknél alkalmazható. Remélhető továbbá, hogy az előrehaladott melanomában már törzskönyvezett BRAF-gátlók szintén alkalmazhatóak lesznek a tüdőrákok kezelésében.

Az EGFR-hez hasonlóan a HER2, a KIT, a c-Met és az FGFR is olyan fehérjék, amelyek ha hibás változatban vagy fokozott mennyiségben vannak jelen a daganatban, az a jövőben lehetővé teheti majd a tüdőrák célzott kezelését.

Olvasson bővebben a tüdőrák célzott kezeléséről!