Dohányzás és tüdőrák

A tüdőrák a leggyakoribb daganatos megbetegedés és az egyik vezető daganatos halálok világszerte. Az összes daganatos megbetegedés 12 és a halálozás 18 százalékáért ez a betegség felelős. Magyarország sajnálatos módon világelső a férfiak tüdőrák halálozásában, de a nők között is dobogón állunk. A dohányzás és a tüdőrák kialakulása közötti kapcsolat ma már bizonyított. Korábban epidemiológiai kutatások, ma pedig genetikai vizsgálatok is igazolják ezt a tényt.

 Evidencia az, hogy a tüdőrák ismert kiváltó oka mind az aktív mind a passzív dohányzás. Azok között, akik huzamosabb ideig, több évtizeden keresztül rendszeresen dohányoztak, vagy dohányoznak, tizenötször gyakoribb a tüdőrák, mint a nemdohányzóknál. Azok körében pedig, akik passzív dohányosként rendszeresen kénytelenek elviselni mások füstjét két és félszer gyakoribb a betegség. A tüdőrákos férfiak 85-90%-a, a nők 60-70%-a dohányos.

A dohányzás erőssége és a tüdőrák kialakulásának a kockázata között összefüggés mutatható ki. A naponta elszívott cigaretták száma, a dohányzással eltöltött évek tartama, a cigaretta típusa, kátrány és egyéb káros anyag tartalma egyaránt befolyásolják a tüdőrák kialakulásának a rizikóját. Hatással van a kockázat mértékére az is, hogy milyen fiatalon kezdett el dohányozni, és az is, hogy milyen mélyen szívja le és mennyi ideig tartja bent a füstöt a dohányos a tüdejében.

A tüdőrák a ma még a kevésbé gyógyítható daganatos betegségek közé tartozik. A dohányzás ténye nem csak a tüdőrák kialakulásában játszik szerepet, de a betegség diagnózisát követően a túlélést is befolyásolja. Sok dohányos, akinél megállapították a betegséget azt mondja, hogy most már miért szokjak le, úgyis megkaptam a tüdőrákomat! Ez nem így van. Azok, akik a diagnózis idején hagyják abba a dohányzást ugyanis tovább élnek hasonló kezelés mellett is, mint azok, akik tovább folytatják a dohányzást. A dohányzásról tehát bármikor, bármilyen életkorban, akárhány dohányzással eltöltött évet követően, és még betegen is érdemes leszokni.

A leszokás fontos a különböző daganatellenes kezelések szempontjából is. Csökkenti az esetleges műtét kapcsán keletkező nemkívánatos szövődmények kialakulásának kockázatát. Nem operálható betegeknél is befolyásolja az életminőséget azzal, hogy a tüdőrákkal együtt gyakran előforduló idült hörghurut, vagy szív és érrendszeri betegségek állapotát javítja. Persze, minél hamarabb, még betegségmentesen teszi le valaki a cigarettát, annál jobb. Alacsonyabb lesz nem csak a tüdőrák kockázata, de a COPD (krónikus légúti obstruktív betegség), a szívinfarktus, az agyvérzés, az alsó végtagi verőérszűkületek, s egyéb betegségek kockázata is azoknál, akik 50 éves korban, s még alacsonyabb azoknál, akik már 30 éves korban abbahagyják a dohányzást.

A legújabb genetikai kutatások azt is igazolták, hogy az emberi kromoszómákon van egy olyan génszakasz, amelyik felelős a tüdőrák kialakulásának a hajlamáért. Meglepő módon ugyanez a génszakasz felelős lehet azért is, hogy egy dohányos mennyire lesz nikotinfüggő később. Mindez megerősíti azt, hogy a tartós dohányzás - az az ember lesz tartósan dohányos, akinél kialakul a nikotinfüggőség - és a tüdőrák kialakulása között genetikai összefüggések is vannak.

Hogyan szokhat le egy tüdőrákos beteg a dohányzásról? Ugyanúgy, mint bármelyik másik dohányos. Az a pillanat, amikor megtudja a beteg a daganat tényét, nyilván súlyos stressz helyzetet okoz. Ilyenkor hirtelen minden átértékelődik a beteg életében. A kezelőorvosnak ilyenkor ügyelnie kell arra, hogy ne hagyja magára a beteget. Adjon pozitív fogódzókat, reményt. Erősítse meg a dohányos betegben azt, hogy érdemes letenni a cigarettát. Ennek túl a valódi élettani hasznán lelkileg is nagy jelentősége van. Megerősíti a betegben azt, hogy van reménye, érdemes hosszabb távon is terveznie. Meg kell erősíteni a leszokási motivációt benne, fel kell mérni a dohányzási anamnézisét és lehetőség szerint még a kórházi kivizsgálási, vagy terápiás időszakban meg kell kezdeni a leszokási programot. A beteggel együtt kell meghatározni a sikerrel kecsegtető módszert, legyen az akár gyógyszeres, vagy gyógyszermentes.

Fontos, hogy tájékoztassuk a pácienst arról, hogy nem mindenkinek sikerül rögtön a leszokás, nem szégyen, nem az akaratgyengeség jele az, ha ismét rágyújt. A második próbálkozás bizonyosan sikerrel jár majd. Ne okozzon esetleg újabb kudarcélményt a lelkileg amúgy is nehéz helyzetben lévő páciensnek a sikertelen leszokási próbálkozás. Erről a családtagjait is tájékoztassuk. Mivel a tervezett leszokási program általában három hónapos, s a beteg nincs ennyi ideig kórházban, vegyük fel a kapcsolatot a területi tüdőgondozóval, vagy a háziorvossal is, ahol folytatódhat a program.

Prof. Dr. Kovács Gábor
tüdőgyógyász-onkológus
Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet

Tweet