Tüdőrákszűrés mellkasröntgen-vizsgálattal

Bár a mellkasröntgennek viszonylag komoly korlátai vannak a tüdőrákok felismerésében - az egy centiméternél kisebb daganatok általában nem vehetőek észre vele - mégsem nevezhető haszontalannak a vizsgálat. A tüdőrákos betegek jó része - a hazai esetek körülbelül harmada - ugyanis mindmáig így kerül felismerésre. Ebben a csoportban több mint kétszer annyi beteg kezelhető műtéttel, mint azoknál, akiknél már a tüdőrákra utaló panaszok is jelen voltak. A tüdőröntgen nem jár fájdalommal, és az alkalmazott sugárdózis is annyira alacsony, hogy ez gyakorlatilag semmilyen kockázatot nem jelent a rákkialakulás szempontjából. A tüdőröntgen negyven év felett és a rendszeresen dohányzók esetében évente javasolt, harminc év felett pedig szintén kötelező ellátogatnunk a vizsgálatra. A tüdőröntgent elvégeztetheti egyrészt a lakhelye szerinti tüdőszűrő állomáson (erre az ÁNTSZ-től kapunk behívót), vagy intézetünkben, amely azzal az előnnyel jár, hogy a szűrést az államilag finanszírozott vizsgálatoknál modernebb röntgenkészülékkel végezzük.

A mellkasröntgen a leggyakrabban alkalmazott röntgenvizsgálat: segítségével nemcsak a tüdőről, hanem a légutakról, a szívről, az érhálózatról, a gerincről és a csontokról is viszonylag jó minőségű felvételek készíthetőek. A röntgenvizsgálat nem igényel a szervezetbe történő komolyabb beavatkozást (nem invazív vizsgálat), nem jár komolyabb kellemetlenséggel, emellett teljesen biztonságosnak tekinthető. A tüdőszűrés során ugyan kis mennyiségű ionizáló sugárzásnak teszik ki a testet, ez azonban csak egy igen csekély dózis, ami nem jelent érdemleges rákkockázatot.

A mellkasröntgen-vizsgálatot eredetileg a tüdőtuberkulózis (TBC) felismerésére kezdték el széleskörűen használni az 1950-es években. Ezt követően terjedt csak el, hogy a már meglévő tüdőszűrő-hálózatot a tüdőrákos esetek felismerésében is elkezdjék hasznosítani. A tüdőröntgennel nemcsak a TBC és a tüdőrák egy centiméternél nagyobb formája, hanem számos más betegség, így a tüdőgyulladás vagy a tüdőtágulat is felismerhető.

Hogyan készüljek fel a tüdőröntgenre?

A mellkasröntgen-vizsgálathoz nincs szükség semmilyen speciális előkészületre. A vizsgálat során le kell vennünk a felső ruházatunkat és az ékszereinket (például nyaklánc) és minden olyan fémtárgyat, amely zavarná a röntgensugarak terjedését. Nők esetében feltétlenül jeleznünk kell az orvosnak, ha bármilyen esély van rá, hogy terhesek vagyunk; ekkor ugyanis nem javasolt a vizsgálat elvégzése. A magzat különösen a terhesség első három hónapjában érzékeny a röntgensugár okozta károsodásokra. A szoptatós kismamákra ezzel szemben már nem jelent veszélyt a röntgen: itt inkább a fertőzésveszély okozhat gondot, hiszen sorba kell állni a felvételi ablaknál, és megvárni a röntgenkép elkészültét.

Hogyan végzik a röntgenvizsgálatot?

A mellkasröntgen-felvételek készítésére használt eszköz egy dobozra hasonlít, amelyben vagy egy röntgenfilm található, vagy egy olyan lemez, amely digitális formátumban rögzíti a tüdőről készített képet. A röntgensugarak - amelyek a rádióhullámokhoz és a fényhez hasonló elektromágneses sugárzást jelentenek - egy csövön keresztül jutnak a mellkasra, nem túl nagy távolságból (általában másfél méterről). A röntgensugarak az emberi testen áthaladva részben elnyelődnek, részben pedig visszaverődnek, így az esetleges daganatos elváltozásokat is megmutató kép nyerhető a tüdőről. Maga a felvétel úgy készül, hogy mellkasunkat álló helyzetben a röntgenfilmet tartó ernyőnek nyomjuk (a kétirányú felvételek esetében meg kell fordulnunk, hogy hátulról is megismételhessék a besugárzást). A megfelelő testhelyzet beállítását a röntgenasszisztens végzi el. A felvétel készítése közben tilos mozogni, így a lélegzetünket is vissza kell tartanunk egy rövid időre.

A röntgenfelvételeket ma már kellően modern készülékekkel készítik, ami azt jelenti, hogy ezek az eszközök csak minimális sugárdózissal dolgoznak. A vizsgálatot néhány alkalommal - általában évente egyszer - elvégezve ez semmilyen egészségügyi veszélyt nem jelent. A kész felvételeket általában két orvos is kiértékeli egymástól függetlenül, és ha bármilyen, a tüdőrákra vagy más tüdőbetegségre utaló jelet látnak, akkor újbóli vizsgálatot kezdeményeznek. Ezzel kizárhatóak az első vizsgálat esetleges hibalehetőségei, például az, ha a vizsgálat közben mégis megmozdultunk, esetleg hosszú hajunk van, ami véletlenül a mellkasunkra lógott a felvétel készítése közben. Mivel a röntgenen talált elváltozás még nem feltétlenül tüdőbetegség, még kevésbé biztosan tüdőrák, nem kell mindjárt pánikba esnünk. Ha a második röntgenfelvétel is eltérést mutat, akkor CT-vizsgálattal fogják ismét leellenőrizni, hogy ami a felvételen látszik, az esetleg valóban tüdőrák-e. Ha még ekkor is fennáll a gyanú, akkor szövettani mintavétellel tisztázzák, hogy miről is van szó valójában.

Megjegyzendő még, hogy maga a tüdőszűrés nem azonos a mellkasröntgen-vizsgálattal, bár természetesen mindkét esetben ugyanarról a vizsgálattípusról van szó. A tüdőszűrőkben nyilvántartják a rólunk korábban készített felvételek eredményeit, a más okból elvégzett mellkasröntgen-vizsgálatnál viszont nincsenek az orvos kezében a korábbi leleteink. A korábbi eredmények visszakereshetősége miatt így akkor is érdemes elmenni tüdőszűrésre, ha esetleg épp nemrég végeztek nálunk mellkasröntgent, valamely más okból kifolyólag. A tüdőrákra utaló jeleket természetesen bármilyen röntgenvizsgálattal észre lehet venni, a betegség így akár véletlenül is felismerésre kerülhet akkor, ha például tüdőgyulladás miatt vettünk részt mellkasröntgen-vizsgálaton.

A tüdőröntgen a legtöbb esetben mindössze tizenöt percet vesz igénybe. Fájdalommal mindez nem jár, hiszen a szervezet életfolyamataiba történő beavatkozásra egyáltalán nincsen szükség. Kisebb kényelmetlenséget jelenthet a röntgenfilmet tartó ernyő alacsony hőmérséklete, komolyabb kellemetlenségre azonban semmiképp sem kell számítanunk.

Mi a tüdőröntgen haszna, és mik a kockázatok?

A vizsgálat előnyei

A szervezetben semekkora sugárdózis nem marad vissza a vizsgálatot követően. A röntgennek nincsenek mellékhatásai sem, a vizsgálat emellett semmilyen utólagos kellemetlenséggel nem jár. A tüdőröntgen gyorsan és egyszerűen elvégezhető, így ha rászánjuk magunkat a rendszeres időközönként történő vizsgálatra, akkor elkerülhetjük, hogy végül előrehaladott stádiumú tüdőrákkal kelljen orvoshoz fordulnunk.

Fontos, hogy a tüdőrák előrehaladottan már csak jóval kisebb eséllyel operálható, mintha korai stádiumban kerülne felismerésre. Ha pedig nem jöhet szóba a műtét és a daganat teljes eltávolítása, akkor a gyógyulás esélyei is nagymértékben csökkennek. Ez alól kivételt jelent, ha hordozzuk az EGFR nevű gén mutációját: ebben az esetben célzott terápiával is kezelhető lehet a daganat, és néha még az áttétek eltüntetésére is esély nyílik. (A célzott kezelés lehetőségéről itt olvashat bővebben: A tüdőrák célzott terápiája).

Kockázatok

Bár a röntgensugárzás csak igen kis dózisban történik, egy minimális esély mindig van a rák sugárzás miatt történő későbbi kialakulására. Ez azonban olyan alacsony, hogy a tüdőrák korai felismerésének lehetősége bőven ellensúlyozza ezt a kockázatot. Amennyiben várandósak vagyunk (vagy éppen babát tervezünk, és fennáll a terhesség esélye), akkor kerüljük a tüdőröntgent, hiszen a magzat az első három hónapban a legérzékenyebb a röntgensugarak által okozott károsodásokra.

Egy darab, két irányból végzett mellkasröntgen sugárdózisa nagyjából 0,2 millisievert (mSv), ami körülbelül egy hónapnyi kozmikus háttérsugárzással egyenértékű (a kozmikus háttérsugárzásnak mindegyikünk ki van téve az űrből és a Napból érkező sugarak miatt - ez évente nagyjából 2-3 millisievertnek felel meg). Összehasonlításképpen: éves szinten 100 mSv sugárzás az a mennyiség, amely már rákos daganatok kialakulásához vezethet.

A tüdőröntgen rákfelismerésben történő használatának korlátai

Sajnos, bár a vizsgálat egyszerű, nem jár kockázattal és gyorsan el is végezhető, korántsem a legpontosabb módszer a rák felismerésére. Az egy centiméternél nagyobb tüdődaganatok már jó eséllyel felismerésre kerülhetnek így, az ennél kisebb tumorok azonban rejtve maradhatnak. Ilyenkor álnegatív eredményt adhat a vizsgálat, hiszen a szervezetünkben már beindult a rákkeletkezés folyamata, amelyről azonban a tüdő röntgenfelvétele nem ad felvilágosítást az orvos számára.

A hagyományos tüdőröntgen érzékenysége mindössze 54-84%-os, szemben a modern CT-készülékek 95%-nál is nagyobb érzékenységével. Ez azt jelenti, hogy míg CT esetén csak 5% az esélye, hogy álnegatív eredményt kapunk (nem jelez semmit a vizsgálat, holott már jelen van a tüdőrák), addig ez a röntgen esetében 16-46% eséllyel történhet meg. Ez a számarány főként a korai, még csak az első stádiumban lévő daganatokra vonatkozik, hiszen ezek gyakran nem érik el a röntgennel felismerhető egy centiméteres mérethatárt. A CT ezzel szemben a már a néhány milliméteres sejtszaporulatokat is kimutatja, így az első stádiumú tüdőrákok jó része is felismerhető vele. Emiatt javasolható, hogy aki a lehető legbiztosabbra szeretne menni, az hagyományos tüdőröntgen végeztessen inkább CT-vizsgálatot.

Kinek és mikor javasolt a tüdőröntgen?

Mindenkinek, aki elmúlt negyven éves, illetve aki rendszeresen dohányzik - ebben az esetben évente, de legalább kétévente javasolt a szűrővizsgálat megismétlése. Ha még nem múltunk el negyven évesek, vagy nem vagyunk dohányosok, akkor is érdemes legalább ötévente ellátogatnunk a tüdőgondozóba, már csak a tuberkulózis esetleges fennállása miatt is. A TBC-ről érdemes tudnunk, hogy a fertőzés gyakran semmilyen tünettel nem jár, ha azonban a tüdő érzékenyebb területein telepedtek meg a baktériumok, akkor fontos lehet, hogy minél hamarabb felismerésre kerüljön a probléma.

Mennyibe kerül a vizsgálat?

A tüdőszűrést mindenki a lakcíme szerinti, területileg illetékes tüdőszűrő állomáson végeztetheti el, általában ingyenesen. Ehhez érvényes TAJ-kártya, személyi igazolvány, lakcímkártya és esetenként behívó is szükséges. Az értesítőt érdemes magunkkal vinni, hiszen így teljesen biztos lesz, hogy nem kell fizetnünk a vizsgálatért. (Ez akkor fordulhat mégis elő, ha nincs háziorvosi beutalónk és behívónk sem, negyven vagy harminc év alattiak vagyunk, és semmilyen panaszunk nincsen. Az ingyenesség feltételeiről érdemes tehát a háziorvosunknál vagy az adott tüdőgondozóban előzetesen érdeklődni.)

Behívót egyrészt olyankor küldenek, ha az ÁNTSZ a lakosság kötelező tüdőszűrését rendeli el. Erre például akkor kerülhet sor, ha valahol hirtelen megugrik a TBC-s megbetegedések száma: ha százezer lakosból legalább 25-en TBC-sek lesznek, akkor abban a régióban átmenetileg kötelezővé tehető a tüdőszűrés.

30 év felett szintén kötelező megjelenni a tüdőgondozóban. A vizsgálat ilyenkor egész biztosan ingyenes, és akkor is, ha valaki már elmúlt negyven éves. Ilyenkor nem kell háziorvosi beutaló vagy behívó sem (egyes helyeken már 30 év felett sem.) Eredményt a budapesti rendelőkben általában már néhány napon belül, vidéken pedig szintén néhány nap, esetleg hét alatt kapunk.

Tweet