Mi a tüdőrák?

A légcső-, tüdő- és hörgőrák-halálozás hazánkban összesen 8000 személyt érint évente. A férfiak gyakrabban haláloznak el tüdőrákban, de a nőknél sem elhanyagolható ez az arány: a tüdőrák miatti halálesetek körülbelül egyharmada a nőket érinti. Ezzel a tüdőrák a leggyakoribb daganatos halálok, ami azonban nemcsak nálunk, hanem az egész világon így van. Holott, a tüdőrákos esetek nagy részét egyáltalán nem lenne nehéz megelőzni: a cigarettázás az esetek nagyjából 90%-áért felelős, így ha elhagyjuk ezt a szenvedélyt, akkor máris kiiktattuk a legfőbb kockázati tényezőt. A tüdőrák jelenleg általánosan alkalmazott szűrővizsgálatát a hagyományos röntgennel végzett tüdőszűrés jelenti, amely negyven év felett és a rendszeresen dohányzó személyeknél évente javasolt. Ma már CT-vizsgálattal is leellenőrzik, ha a tüdőröntgenen gyanús elváltozás található, és térítés ellenében a CT-vizsgálat is igénybe vehető a tüdőrákszűrés elsődleges módszereként.

• Mi a tüdőrák?
• A tüdőrák kockázati tényezői
• A tüdőrák kialakulását elősegítő genetikai tényezők
• A tüdőrák szűrése
• A tüdőrák tünetei
• A tüdőrák diagnosztikája
• A tüdőrák kezelése
• A tüdőrák megelőzése

Mi a tüdőrák?

A tüdőrák a tüdő sejtjeinek kontroll nélküli osztódása következtében alakul ki. Daganat a tüdő összes sejttípusából kialakulhat, de a rák az esetek túlnyomó többségében - mintegy 90%-ban - a hörgőrendszer belső felületét bélelő hámsejtekből indul ki. A tüdőrák két fő típusa a kissejtes és a nem-kissejtes tüdőrák: az előbbi az összes eset nagyjából 20%-át, az utóbbi pedig az esetek körülbelül 80%-át teszi ki.

A kissejtes tüdőrák a szokásosnál kisebb sejtekből áll, amelyek mikroszkóp alatt kerekded vagy elnyúlt alakúak és leginkább egy zabszemre emlékeztetnek. Ezt a típust ezért néha "zabszemsejtes" ráknak (szaknyelven mikrocelluláris karcinóma) is nevezik. A kissejtes tüdőrák agresszívebb a többi típusnál: nagyon gyors növekedésű és a többi szervre is gyorsan átterjed.

A nem-kissejtes tüdőrákok csoportjában újabb három típust lehet megkülönböztetni. Ezek - mikroszkópos szövettani vonásaikon kívül - kiindulási helyükben és viselkedésükben is eltérnek egymástól. A nem-kissejtes tüdőrák három típusa a laphámrák (laphámsejtes vagy planocelluláris karcinóma), az adenokarcinóma és a nagysejtes tüdőrák. (A "karcinóma" szó arra utal, hogy hámsejtekből kialakuló daganatról van szó, az adenokarcinóma pedig a mirigyhámból kiinduló daganatokat jelenti.)

A nem-kissejtes tüdőrákok között a laphámsejtes típus a leggyakoribb: ez a főhörgők hámjából indul ki, és nem terjed olyan gyorsan, mint a tüdőrákok egyéb fajtái. A mirigyhámból kiinduló adenokarcinómák ritkábbak: a nem-kissejtes tüdőrákok nagyjából 40%-a tartozik ebbe a csoportba. A rák ilyenkor a kisebb hörgők hámbélésében található nyáktermelő sejtekből indul ki, rendszerint a tüdők perifériáján, azok széli részeiben. A nemdohányzók körében ez a tüdőráktípus a legáltalánosabb. Végül, nagysejtes tüdőrák jelenik meg az esetek körülbelül 10-20%-ában. Egy gyors növekedésű, agresszív daganattípusról van szó, amely nagy és rendellenes küllemű sejtekből áll. Ez a típus szintén a tüdőállomány perifériás, szélek felé eső területeire jellemző a leginkább.

Világviszonylatban a tüdőrák a leggyakrabban előforduló rákféleség, egyben a rákos halálozás legfőbb oka. A magas halálozási ráta az alacsony gyógyulási arányra vezethető vissza, ami pedig a szűrés és a korai felismerés hiányával hozható összefüggésbe. A tüdőrákra - sajnálatos módon - egyelőre világszinten sem létezik általános elfogadott szűrési gyakorlat. Ennek oka, hogy jelenleg még nincs általánosan elfogadott szakmai konszenzus a CT-vizsgálat szűrővizsgálatként történő bevezetéséről. Emögött elsősorban költséghatékonysági megfontolások állnak: egy népegészségügyi szűrővizsgálatnak jelentős mértékben kell csökkenteni a halálozást ahhoz, hogy bevezetésre kerülhessen, a CT-ről ezt azonban még nem sikerült egyértelműen igazolni.

A tüdőrák felismerése - a betegségre utaló fizikai tüneteken túl - hagyományos röntgenfelvétellel vagy CT-vizsgálattal lehetséges. Ezek a vizsgálatok azonban csak a tüdőrák gyanúját, esetleg erős gyanúját kelthetik, de semmiképp nem jelentenek biztos és végleges diagnózist. Ez utóbbi csakis szövettani vizsgálat után adható.

A tüdőrák kockázati tényezői

Dohányzás

A tüdőrák legfőbb kockázati tényezője természetesen a dohányzás. A tüdőrákos esetek túlnyomó többségének - egyes tanulmányok szerint 90-95%-ának - ez az oka; maga a cigarettázás ezen belül az esetek körülbelül 87%-áért felelős a becslések szerint. A statisztikák szerint a dohányosok mintegy 15 százalékánál alakul ki biztosan tüdőrák: ez nem tűnik magas aránynak, azt viszont biztosan lehet tudni, hogy minél tovább és minél többet cigarettázik valaki, annál nagyobb lesz az esélye a rákra. Ráadásul, jelenleg még nem terjedtek el azok a genetikai tesztek, amelyekkel kideríthető, hogy genetikailag mekkora hajlamunk van a betegségre: lehet, hogy csak csekély, s ebben az esetben talán a dohányzás mellett is "megússzuk" a betegséget. Az is lehet viszont, hogy genetikai hajlamunk is van a tüdőrákra, s ilyenkor sajnos jó eséllyel ki fog alakulni a betegség, amennyiben dohányzunk is. (A tüdőrák kockázatát kimutató új genetikai tesztekről a Daganatok.hu cikkében olvashat bővebben: Sokan leszoknak a cigiről egy új tüdőrákteszt után).

Napi egy doboz cigaretta elszívása férfiaknál a tízszeresére, nőknél pedig az ötszörösére emeli a rákkockázatot. Erős dohányosok esetében - ez átlagosan napi két doboz cigarettát jelent - akár 20-30-szoros is lehet a kockázat. Megjegyzendő, hogy a csökkentett kátránytartalmú (light) cigaretták fogyasztása sem jelent védelmet a tüdőrákkal szemben. Ezek füstjét ugyanis mélyebben leszívjuk és tovább benntartjuk, a kisebb nikotintartalom miatt. Ugyancsak a csökkentett nikotintartalom az oka, hogy ezekből hajlamosak vagyunk napi szinten is többet fogyasztani, mint egy erősebb fajta cigarettából. A szivarozás és a pipázás ugyancsak kockázati tényezőt jelenthet, ha valaki rendszeresen hódol szenvedélyének.

A dohányzás nem csupán a dohányosra jelent veszélyt, hanem a rendszeresen vele egy helyiségben tartózkodó családtagokra és munkatársakra is. A passzív dohányosok körében közel 5% a tüdőrák kialakulásának kockázata. A nemdohányzó tüdőrákosok körülbelül 17%-ánál pedig azért jelentkezik a kór, mert gyermekkorukban folyamatosan ki voltak téve a dohányfüst rákkeltő hatásának. (Bővebben lásd a Daganatok.hu cikkét: A budapesti óvodások 29 százaléka passzív dohányos).

Ha leszokunk, azzal természetesen csökkenthető a tüdőrákkockázat, de sajnos korántsem azonnal. A veszély csak a dohányzás abbahagyása után tíz évvel csökken le arra a szintre, ami már csak alig magasabb a nemdohányzók kockázatánál.

Egyéb kockázati tényezők

A dohányzáson kívül az azbesztnek való rendszeres kitettség is növeli a tüdőrák esélyét. Ez elsősorban a hajóépítő, általánosságban pedig az építőiparban dolgozó munkásoknál állhat fenn. Ha ehhez dohányzás is társul, akkor akár 50-szeres is lehet a kockázatnövekedés.

Az arzénvegyületek, a króm, a nikkel, a vinil-klorid, a nehézfémporok, az urán, illetve a szénhidrogének (gázolaj és benzin) égéstermékei szintén elősegítik a tüdőrák kialakulását, amennyiben valaki gyakran kerül kapcsolatba ezekkel az anyagokkal. Kismértékben a radongáz is kockázatnövelő tényező: a színtelen, szagtalan radon olyan helyeken szabadul fel, ahol jelentősebb mennyiségű urán van a talajban. Kiemelendő még a légszennyezettség, amelyről azonban egyelőre nem állnak rendelkezésre pontos adatok: a koszos városi levegő és a tüdőrák kialakulása között mostanáig egyetlen kutatásnak sem sikerült statisztikailag is értékelhető összefüggést kimutatnia.

Akinek korábban már volt tüdőrákja, az szintén veszélyeztetett: a daganatok sajnos hajlamosak a kiújulásra, ha egyszer már megjelentek valakinél. További kockázatnövelő tényezők a különféle tüdőbetegségek, például a tuberkulózis (TBC) korábbi előfordulása.

A tüdőrák kialakulását elősegítő genetikai tényezők

A dohányzás következtében kialakuló mutációkról

Egy átfogó nemzetközi kutatóprogram, a Cancer Genome Project keretein belül 2009 decemberében már sikerült a ráksejtek összes mutációjának azonosítása egy kissejtes tüdőrákban szenvedő, dohányos betegnél. A vizsgálat igazolta, hogy a talált mutációk többsége a dohányfüst rákkeltő anyagainak hatására alakult ki. Ebből az is egyértelműen következik, hogy a tüdőrák felbukkanása a megfelelő életmóddal nagyrészt megelőzhető lenne.

Vagyis, korántsem arról van szó, hogy génjeink "kódolnának" minket erre a betegségre: a tüdősejtekben bekövetkező mutációk az esetek döntő többségében a dohányzás miatt alakulnak ki, s ha ezt elhagyjuk - vagy eleve bele sem kezdünk - máris jelentősen mérsékeljük a betegségre való kockázatunkat. A 2009-es kutatás összesen 23 000 mutációt azonosított a tüdőráksejtekben, amiből a kutatók arra következtettek, hogy egy átlagos dohányosnál nagyjából minden tizenötödik szál cigaretta elszívása után alakul ki egy újabb mutáció (Bővebben: Minden tizenötödik szál cigaretta - egy mutáció).

A tanulmány szerzői egy igen érzékletes hasonlattal szemléltetik, hogy mit is teszünk a saját örökítőanyagunkkal, amikor dohányzunk. A dohányzás miatt kialakuló mutációk döntő többsége a DNS azon szakaszain jelenik meg, amelyek nem kódolnak fehérjéket, vagyis közvetlenül nem hozhatóak összefüggésbe a rák kialakulásával. A dohányzással azonban - több vagy kevesebb alkalommal - egészen biztosan "beletalálunk" a genetikai állomány azon részeibe is, amelyek fehérjéket kódolnak.

Mindez olyan, mint az orosz rulett: a kissejtes tüdőráksejtekben azonosított 23 000 mutációból 134 esett a genetikai állomány fehérjéket kódoló szakaszaira, ami - a fehérjéket nem kódoló szakaszokkal szemben - már korántsem elhanyagolható veszély a rákkialakulás szempontjából. (Bővebben: Két újabb ráktípusban azonosították a genetikai állományban fellelhető összes mutációt).

Genetikai hajlam a tüdőrák kialakulására

Három korábbi tanulmány is egybehangzóan kiderítette, hogy a tüdőrákra való genetikai hajlamot nagyban növelheti egy, a 15-ös kromoszómán jelenlévő génváltozat egy vagy több példányban történő megléte. Azt azonban még nem sikerült igazolni, hogy a genetikai hajlam a dohányzástól függetlenül is érvényesül-e, vagy pedig arról van szó, hogy a 15-ös kromoszóma génváltozatai a nikotinfüggőség növelésén keresztül fejtik ki hatásukat.

A kutatások azt találták, hogy ha az említett génváltozat csak egy példányban van jelen az örökítőanyagban, akkor 30%-kal nő a tüdőrák esélye, azokkal összehasonlítva, akik nem hordozzák ezt a génváltozatot. Akiknél pedig két példányban van jelen ez a génvariáns, azok akár 80%-os kockázatnövekedéssel is számolhatnak azokhoz képest, akiknél egy példányban sincs jelen ez a génváltozat. A kutatásokban olyan betegek teljes génállományát vizsgálták át, akik tüdőrákban szenvedtek, az eredményeket pedig egészséges kontrollszemélyek adataival hasonlították össze.

A teljes népesség nagyjából 50%-a hordozza egy példányban az említett génvariánst, további 10%-nál pedig vélhetően két példányban található meg a génváltozat. A kockázatnövelő hatás elméletileg akár a dohányzástól függetlenül is érvényesülhet, de kiderült az is, hogy az agy nikotinreceptorait kódoló gének szintén a 15-ös kromoszóma azon régiójában helyezkednek el, ahol a kockázatnövekedéssel kapcsolatba hozott génmutációk. Ez pedig arra utal, hogy az említett génváltozatok a nikotinfüggőség fokozásán keresztül növelik a tüdőrákkockázatot. (Bővebben: Egy újonnan azonosított génvariáns 80%-kal növeli a tüdőrák kialakulásának esélyét).

A tüdőrák szűrése

A tüdőrák szűrésére jelenleg világszinten sem létezik általánosan elfogadott gyakorlat. A szűrés legelterjedtebb lehetőségét hazánkban jelenleg a hagyományos röntgenvizsgálat jelenti. Ezt ma már komputertomográfiás, vagyis CT-vizsgálattal is kiegészítik akkor, ha bármilyen gyanús elváltozás látható a röntgenfelvételen. CT-vel ugyanis jóval pontosabb kép kapható arról, hogy a röntgenen esetleg látható "pici folt" valójában mekkora, és hogyan helyezkedik el a mellkasfalhoz képest. CT-vel az is tisztázható, hogy jelen van-e nyirokcsomó-megnagyobbodás: ennek eldöntéséhez a röntgen érzékenysége nem mindig elég. Tüdőrák esetén - az esetleges áttétek miatt - különösen fontos a nyirokcsomók alapos vizsgálata.

Természetesen a CT-vizsgálatot is választhatjuk a tüdőrákszűrés elsődleges eszközének, például akkor, ha ki szeretnénk deríteni, mennyire károsította tüdőnk általános állapotát a rendszeres dohányzás. A hagyományos röntgenvizsgálattal szemben ez jelenleg sehol sem érhető el ingyenesen, megéri viszont a befektetés akkor, ha ezen a módon olyasmire derül fény, amit egyébként elkerülné az orvosok figyelmét. A CT-vizsgálat pontosabb és részletesebb képet ad a tüdőről, így nagyobb eséllyel ismerhetőek fel vele a kisebb és kevésbé nyilvánvaló elváltozások. Ha ilyenre akadnak, szövettani mintavétellel lehet ellenőrizni, hogy valóban rákos elfajulásról van-e szó.

Mellkasröntgen-vizsgálat

A jelenlegi hazai szakmai ajánlás szerint évente indokolt a 40 év feletti lakosság - különösen a rendszeresen dohányzók - röntgennel történő szűrése (röntgenernyőfénykép-vizsgálat). Ez a tüdőszűrő állomásokon bárki számára ingyenesen hozzáférhető.

A mellkasröntgen-vizsgálatot eredetileg a tuberkulózis (TBC) kimutatására kezdték széles körben alkalmazni a tüdőszűrő állomásokon, de a tüdőrák is kimutatható vele egy bizonyos méret (egy centiméternél nagyobb daganat) és előrehaladottság felett. A módszer ahhoz azonban már nem elég pontos, hogy a tüdőrák stádiumbeosztását is el lehessen vele végezni. Ez alól kivételt jelentenek azok az esetek, amikor a tüdőrák már annyira előrehaladott, hogy teljesen egyértelmű, végstádiumú betegségről van szó. Ha viszont nem ez a helyzet, akkor az eredmények ellenőrzése érdekében a mellkas-CT-t is minden esetben el kell végezni. Röntgennel nemcsak a tüdőrák, hanem más, panaszt még nem okozó, korai stádiumú mellkasi betegség is felfedezhető: ezek közé tartoznak a nyirokcsomó-daganatok, a tüdő jóindulatú daganatai és bizonyos szívbetegségek.

A tüdőrákos esetek jó része - hazánkban körülbelül az egyharmada - mindmáig a mellkasröntgen során kerül felismerésre. Ebben a csoportban több mint kétszer annyi beteg kezelhető műtéttel, mint azoknál, akiknél már a tüdőrákra utaló panaszok is jelen voltak. Ez azért nagyon fontos, mert a műtét - a célzott gyógyszeres kezelések egyes eseteit leszámítva - az egyetlen lehetőség arra, hogy a betegnél akár a teljes gyógyulás is elérhető legyen.

CT-vizsgálat

A CT-vizsgálat komoly előnye a röntgennel szemben, hogy segítségével az egy centiméternél kisebb tüdődaganatok is felfedezhetőek. Egyes kutatók ezért ma már ezt javasolják a tüdőrák általános szűrőmódszerének is. Az ezzel kapcsolatos költséghatékonysági elemzések azonban még nem igazolták ennek a lépésnek az egyértelmű előnyét. Ahhoz ugyanis, hogy a CT-vizsgálat népegészségügyi szűrővizsgálatként is elfogadottá válhasson, igazolni kellene, hogy ezen a módon jelentősen csökkenthető a tüdőrák által okozott halálozás aránya. Mindez tehát még további szakmai és költséghatékonysági értékelést igényel.

Az egyéni esetekben természetesen semmi akadálya nincs annak, hogy ne hagyományos röntgent, hanem CT-felvételt készíttessünk a tüdőnkről. Így biztosak lehetünk abban, hogy a röntgen nem kellően éles felbontása miatt észrevétlen marad egy kisebb, az egy centimétert még nem elérő, de fokozatosan és lassan növekvő daganat.

A tüdőrák tünetei

A tüdőrák a fejlődés kezdeti szakában rendszerint nem okoz tüneteket. A rák ilyenkor többnyire mellkasröntgen-vizsgálattal sem ismerhető fel. Ez az egyik fő oka annak, hogy a diagnózis pillanatában sajnos gyakran már előrehaladott stádiumban van a betegség.

Tüdőrák gyanúját kelthetik a tartós köhögés. Dohányoknál - ahol a köhécselés egyébként is általános tünet - a köhögés súlyosbodása vagy jellegének megváltozása szolgálhat figyelmeztető jelként. A véres köpet, a ziháló légzés, a légszomj, a rekedtség, az ismételten kiújuló hörgő- vagy tüdőgyulladás, illetve az állandósuló mellkasi fájdalom ugyancsak intő jelek lehetnek.

A tüdőrák terjedése miatt a tüdőhöz közeli idegek is nyomás alá kerülhetnek. Mindez válltáji, valamint kar- és kézfájdalmakhoz vezethet, erre is érdemes tehát figyelni. Ezekről elsőre sokan azt hiszik, hogy ízületi gyulladást jeleznek, ezért a reumatológián próbálják kezeltetni tüneteiket. Sajnos azonban a tüdőrákra is gondolni kell, hiszen hetek telhetnek el úgy, hogy nem a megfelelő kezelésben részesítik a beteget. Ez - hosszabb késlekedés esetén -számottevően ronthatja a későbbi életkilátásokat.

Ha már a tüdőrák távoli áttétei is megjelentek, akkor látászavar, fejfájás, zavartság, epilepsziaszerű görcsroham, hátfájás, lábgyengeség vagy lábfájdalom is felléphet. A széklet- vagy vizelettartás nehezítettsége, gyengeség és nagyfokú testsúlyvesztés úgyszintén előfordulhat: a tüdőrák ebben az állapotban rendszerint már gyógyíthatatlan. Egyedül a célzott kezelések jelenthetnek még ebben a stádiumban is reményt: ha a beteg rendelkezik azzal a mutációval, amelyre a gyógyszerek hatnak (EGFR-gátlás esetén az EGFR nevű gén mutációja), akkor van még esélye arra, hogy jó életminőségben élhessen tovább.

A célzott kezelés hatékonyságának megállapításához molekuláris diagnosztikai vizsgálatra van szükség. Erről itt olvashat bővebben: A tüdőrák molekuláris diagnosztikája, Az EGFR gátlásával kezelhető daganatok célzott terápiája.

Bővebben a tüdőrák tüneteiről: A tüdőrák sajátosságai és tünetei

A tüdőrák diagnosztikája

Általános állapotfelmérés, fizikai kivizsgálás

A tüdőrák-gyanús esetek kivizsgálásakor először a beteg általános állapotának felmérésére szolgáló vizsgálatokat végeznek. A kivizsgálás állandó összetevői: a betegre és családjára vonatkozó kórelőzményi adatok felvétele, illetve a páciens dohányzási szokásairól való kikérdezése. Ezt követi a beteg részletes fizikai kivizsgálása: az orvos ilyenkor megtapintja a nyirokcsomókat, a hasat és meghallgatja a tüdőt. Ide kapcsolódnak még a laborvizsgálatok, vagyis az EKG, a légzésfunkciós- és a vérgázvizsgálat.

Ezen kívül egyes fizikai jelek is jó támpontot nyújthatnak a tüdőrák felismerésében. Ilyen például az úgynevezett dobverő ujj. A válltáji, valamint a kar- és kézfájdalmak egyes esetekben szintén utalhatnak a betegségre. Előfordulhatnak továbbá bőrelváltozások, amelyek hátterében tüdőrák áll. Kórosan megnagyobbodott nyirokcsomó esetén pedig mindenképp felmerül a rák gyanúja.

Képalkotó eljárások

A különböző képalkotó módszerek is a kivizsgálás részei lehetnek, de tudni kell, hogy ezek a betegségnek csak a gyanúját, esetleg erős gyanúját kelthetik. Egy röntgeneltérés vagy egy CT vizsgálat eredménye alapján még nem jelenthető ki biztosan, hogy valakinek tüdőrákja van. Egyértelmű diagnózis csak és kizárólag a szövettani vizsgálatot követően adható.

A röntgen és a CT egyaránt segítenek abban, hogy meghatározható legyen a feltételezett rákos elváltozás helye, illetve a gyanított tumor kiterjedése. A CT-vizsgálattal a stádiumbeosztásra vonatkozóan is fontos információk nyerhetőek. A röntgenvizsgálat erre nem alkalmas, ezért rákgyanú esetén CT-t is mindig végeznek a röntgenvizsgálatot követően. A CT-vel pontosabb kép kapható arról, hogy a röntgenen látható folt valójában mekkora, és hogyan helyezkedik el a mellkasfalhoz képest. Tisztázható az is, hogy van-e nyirokcsomó-megnagyobbodás, ennek eldöntéséhez ugyanis nem mindig elég a röntgen érzékenysége. Tüdőrák esetén - az esetleges áttétek miatt - különösen fontos a nyirokcsomók alapos vizsgálata.

A pozitron emissziós tomográfiás (PET) vizsgálat szintén igen informatív lehet a tüdőrák esetében. A PET-tel a különféle sejtek és szövetek anyagcseréje vizsgálható, vagyis nem egy kimerevített felvételt, hanem egy mozgó képsort kapunk. A sejtek aktivitásából és anyagcseréjük gyorsaságából ugyancsak következtetni lehet arra, hogy tüdőrákról van-e szó. A PET-nek a nyirokcsomók állapot-meghatározásában is fontos szerepe lehet, és néha a rákellenes kezelés hatásossága is ellenőrizhető vele. Ha a kezelést követően a röntgenen vagy CT-n még látható folt, akkor PET-tel ellenőrizhető, hogy aktív betegségről van-e szó, vagy csak egy hegszövet, egy maradvány látszik a felvételen. PET-vizsgálattal lehetőség van a rák kiújulásának korai, még időben történő meghatározására is.

Létezik még a mágneses magrezonanciás, rövid nevén MR vizsgálat is, amely azonban nem alkalmas a tüdő vizsgálatára. Áttétek szempontjából azonban néha az agyat, a koponyát, a májat és a mellékveséket is ellenőrizni kell. Az MR erre kiválóan alkalmas, hiszen pontos kép kapható vele az agyról, a gerinc melletti területekről, illetve a tüdőrák nagy erekhez fűződő kapcsolatáról. Az is ellenőrizhető vele, hogy kialakult-e csontáttét, amelyre egyébként bizonyos típusú fájdalmak hívhatják fel a figyelmet.

Szövettani mintavétel

Mint már említettük, tüdőrák gyanúja esetén csak szövettani, illetve sejttani vizsgálatot követően állítható fel egyértelmű diagnózis. Az ehhez szükséges mintához különböző eljárásokkal lehet hozzájutni.

A legegyszerűbb és leginkább fájdalommentes eljárás a köpet vizsgálata, ez azonban csak igen ritkán helyettesítheti a komolyabb beavatkozást igénylő vizsgálattípusokat. A köpetben ugyanis csak akkor lehetnek a diagnózis felállítására alkalmas daganatsejtek, ha olyan helyen van az elváltozás, ahonnan a váladék képes kisodorni a kóros sejteket. Ha azonban a daganat mélyebben van - közel a mellhártyához és távol a hörgőktől - akkor ennek minimális az esélye. Előrehaladott tüdőrák esetén, illetve legyengült, idős betegeknél viszont érdemes megpróbálkozni ezzel a módszerrel.

A kulcsfontosságú beavatkozások között említhető még a hörgőtükrözés (bronchoszkópia), valamint a mellkasfalon keresztüli, tűvel történő mintavétel (transztorakális vizsgálat). Ma Magyarországon a hörgőtükrözéses vizsgálatok 90-95 százalékát helyi érzéstelenítés mellett végzik egy hajlékony eszközzel. Egy valóban tapasztalt vizsgálóorvos mellett a hörgőtükrözés csak kis kellemetlenséggel - főképp köhögéssel - járhat, fájdalommal azonban nem.

A hörgőtükrözés célja, hogy megtalálják a tüdőrákos elváltozás pontos helyét. Ez szükséges egyrészt a későbbi műtét megtervezéséhez, másrészt ahhoz, hogy mintát lehessen venni a daganatból. A mintavétel szintén fájdalommentes, hiszen a tüdő működő állományában nincsenek érző idegek. A hörgőtükrözés során időnként röntgen vagy ultrahang segítségét is igénybe veszik: erre olyankor van szükség, ha a daganat gyanúja már felmerült, a hörgőrendszerben végzett tükrözés során azonban mégsem látszik a tüdőrákra utaló nyom.

Ha a hörgőtükrözés során nem sikerül szövettani mintát venni, akkor a már említett transztorakális beavatkozással próbálkoznak meg az orvosok. Ehhez szintén röntgenes, illetve CT-vel végzett ellenőrzésre van szükség. Egyes esetekben a mellkason át, a mellhártya két rétege közé szúrt tűvel is lehet mintát venni. Ilyen például az összegyűlt mellkasi folyadék, vagy ha a bőr alatt van a daganatos elváltozás.

Ma már hazánkban is hozzáférhető az úgynevezett virtuális hörgőtükrözés, amely valójában egy CT-vizsgálatot jelent. Ennek során egy speciális szoftver rajzolja meg a hörgőrendszer képét. A módszer előnye, hogy olyan területeket is képes láthatóvá tenni, amelyek a hörgőkbe vezetett, hagyományos bronchoszkóppal nem mindig érhetőek el.

A tüdőrák kezelése

A Mi a tüdőrák? című fejezetben már említettük, hogy a betegségnek alapvetően két nagy csoportját különböztetjük meg, a kissejtes és nem-kissejtes tüdőrákot. A kezelés szempontjából meghatározó, hogy az adott betegség melyik típusba sorolható.

A kezelés részei lehetnek a sebészeti terápia, a kemo- és a sugárterápia, valamint az arra alkalmas páciensekben a célzottan ható daganatellenes szerek (jelenleg elsősorban az EGFR-gátló készítmények, elsővonalban). A kezelés kiegészíthető a daganatos betegek speciális, gyógyászati célra szánt tápszereivel, illetve olyan egyéb, támogató jellegű kezelésekkel, amelyek a tüdőrák tüneteinek enyhítésére szolgálnak.

A vizsgálati eredmények birtokában két alapvető kérdést kell eldöntenie a beteg kezelését végző onkoteamnek. Tudni kell, hogy műtéti úton teljes mértékben eltávolítható-e a daganat, és ismerni kell azt is, hogy a beteg általános egészségi állapota, szerveinek működése lehetővé teszi-e a tervezett beavatkozásokat. A terápiás terv kialakításánál figyelembe veszik a tüdőrák típusát, nagyságát, a daganat elhelyezkedését, a betegség stádiumát és a beteg életkorát.

Sebészeti terápia

A sebészi beavatkozás hozhatja a legjobb eredményt: a gyógyult tüdőrákos betegek 95-97 százaléka a sebészeti kezeltek közül kerül ki. A gyógyítható betegek nagy része jelenleg a hagyományos, röntgennel végzet tüdőszűrés során kerül felismerésre, ezért nagyon fontos, hogy a veszélyeztetett kor- és "életmódcsoport" tagjai (a negyven év felettiek és a rendszeresen dohányzók) legalább kétévente, de inkább évente keressenek fel egy szűrőállomást.

A sebészi beavatkozás csak olyankor alkalmazható, ha az előzetes vizsgálatok alapján a daganat teljes egészében eltávolíthatónak tűnik. Ez a daganat nagyságától, elhelyezkedésétől, kiterjedtségétől, és a beteg általános állapotától függ. Egyes esetekben belgyógyászati ellenjavallatok miatt nem operálják meg a beteget, például nem megfelelő májfunkciós érték esetében. Megemlítendő még a dohányzás is: a dohányos betegek tüdeje a folyamatos és káros igénybevétel miatt részben tágult, így nem működik tökéletesen. A műtét tervezésekor ilyenkor arra is vigyázni kell, hogy az operáció után megmaradó tüdőrész is képes legyen ellátni a szervezetet a megfelelő mennyiségű oxigénnel. A műtétek során a daganattal együtt a nyirokcsomókat is eltávolítják.

Sugárkezelés

Sugárkezeléssel a tüdőrák összes típusa kezelhető lehet. Ez gyakran a műtéti megoldást egészíti ki: a műtét előtt a tumor zsugorítására, és a műtét után pedig a maradék tumorsejtek elpusztítására alkalmazhatják. Utóbbi megoldást gyakran rendelik el a tüdőrák előrehaladottabb stádiumaiban, hogy elpusztítsák a nyirokcsomókban lévő esetleges tumorsejteket. A nem operálható betegeknél pedig a műtét helyett alkalmazhatják a sugárkezelést.

A sugárkezelés csökkentheti az áttétek okozta fájdalmat és elállíthatja a daganatból eredő vérzést. A sugárkezelés befejezését követően - optimális esetben - panasz- és tünetmentessé válhat a beteg, de ezt követően is folyamatosan meg kell jelennie a rendszeres kontrollvizsgálatokon.

Kemoterápia

Kissejtes tüdőráknál egyelőre a kemoterápia jelenti a fő kezelést. Ez független attól, hogy a beteg műthető-e vagy sem. A diagnózis pillanatában nem mindig tudható, hogy adott-e már áttétet a daganat: a kemoterápiának ebben az esetben nagyon nagy jelentősége van, hiszen a kissejtes tüdőrák agresszívebb és könnyebben ad áttéteket, mint a többi tüdőráktípus.

A legtöbb esetben a nem kissejtes tüdőrákoknál is alkalmaznak kemoterápiát, bár itt a műtét jelenti az elsődlegesen preferált kezelési módot. Ha a kemoterápia már a műtét után, tumormentesnek tartott állapotban történik, akkor adjuváns kezelésről beszélünk. Az adjuváns kemoterápiás kezelés célja a fellelhetőségi szint alatt lévő áttétek (ún. mikrometasztázisok) növekedésének megelőzése. A kemoterápia lehet neoadjuváns is, ha a műtét előtt végzik: a daganat mérete ennek nyomán csökkenhet, s így könnyebben eltávolíthatóvá válhat. Támogató (palliatív) kemoterápiáról van szó továbbá akkor, ha a tüdőrák gyógyítása sebészeti, sugárterápiás és kemoterápiás módszerekkel már nem lehetséges, kemoterápiával azonban csökkenteni lehet a daganat méretét. Ezzel nemcsak a beteg túlélése növelhető, hanem a jó életminőségben eltöltött hónapok, esetleg évek száma is.

A kemoterápia célja a rákos sejtosztódás megállítása. A rákos sejteket is elpusztító citosztatikus szerek azonban az összes osztódó sejtre hatnak, ezért sok mellékhatásuk van. Orvosi szempontból a vérképzőszervi mellékhatás a legfontosabb: az osztódás gátlásával a vérképző szervek szaporodása is lelassul, ami vérszegénységet és fehérvérsejtszám-csökkenést okoz. Az utóbbi években hatalmas javulás történt a támogató kemoterápiás kezeléseket illetően, így a mellékhatások többsége gyógyszeres úton szerencsére egyre jobban kezelhető.

Célzott kezelés

A legújabb, forradalminak is nyugodtan nevezhető áttörést a célzott daganatterápiás készítmények megjelenése jelenti. Ezek a szerek azonban csak akkor hatékonyak, ha a beteg hordozza azt a fajta mutációt, amely a célzott gyógyszer célpontját jelenti (a célpont egész pontosan az a fehérje, amely a génben jelenlévő mutáció miatt hibásan termelődik és daganatkialakulást eredményez). Annak megállapítására, hogy adható-e a célzott szer valakinek (illetve ha igen, akkor mennyire lesz hatékony) molekuláris diagnosztikai vizsgálat végzésére van szükség.

A célzott szerekkel igen jelentős eredmények érhetők el a tüdőrákos betegek egy részénél. Ehhez arra van szükség, hogy a daganatsejtekben az EGFR-nek nevezett növekedési faktor receptor hibás változata legyen jelen (ez az EGFR-mutáns betegcsoport). Az EGFR-gátlók - a hagyományos kemoterápiás szerekkel ellentétben - kizárólag a daganatos sejtek osztódását gátolják. Az EGFR-tirozin-kináz gátló terápia hazánkban jelenleg csak a nem-kissejtes tüdőrákok EGFR-mutáns típusaiban alkalmazható törzskönyvezett formában. A kismolekulájú EGFR-tirozin-kináz gátlók szedése sok szempontból előnyös, hiszen ezek tabletta formájában bevehető, a gyomorból könnyen felszívódó és kevesebb mellékhatással rendelkező gyógyszerek.

Az EGFR-gátlóknak hazánkban jelenleg két típusa érhető el. Ezek közül az egyik már első vonalban is alkalmazható, és itt az EGFR mutáció vizsgálatára van szükség. A másik, másod- és harmadvonalban alkalmazható készítménynél pedig a KRAS státusz vagy az EGFR mutáció meghatározása szükséges (az egyik vizsgálat elegendő). Azaz, a gyógyszer vad típusú KRAS, illetve EGFR-mutáns betegeknél alkalmazható.

Bővebben az EGFR-gátlásról és a gyógyszerhatékonyság megállapításához szükséges molekuláris diagnosztikai vizsgálatról: A tüdőrák molekuláris diagnosztikája

Bővebben a célzott terápiáról: Az EGFR gátlásával kezelhető daganatok célzott terápiája

A tüdőrák megelőzése

A tüdőrák elleni harc messze legfontosabb eszköze a dohányzás elhagyása: ennek köszönhetően folyamatosan és egyre nagyobb mértékben csökken a tüdőrákkockázat. A dohányzás elhagyását követő tizedik évben már közel akkora szintre esik vissza a tüdőrák kialakulási valószínűsége, mintha sosem dohányoztunk volna.

A dohányzás visszaszorítása mellett a betegség időben történő felismerésének is rendkívül nagy a szerepe. Nagyon fontos lenne, hogy azok, akik legalább tíz éven keresztül dohányoztak, évente vegyenek részt mellkasröntgen-vizsgálaton. Bár világszerte keresik a tüdőrák szűrésének legmegfelelőbb módszerét, az már a mellkasröntgen segítségével is elérhető, hogy a nagy kockázatú egyéneknél - vagyis a dohányosoknál - a lehető legkorábbi stádiumban fedezzék fel a betegséget. Ha ennél biztosabbra akarunk menni, és azt szeretnénk, hogy jó eséllyel az egy centiméternél kisebb, igen korai stádiumú daganat is felismerésre kerüljön, akkor a legjobb, ha a térítés ellenében elvégeztethető CT-vizsgálatot választjuk.

Összességében a tüdőrákos betegek 20-22 százalékát tudják idejében megoperálni. Azok között viszont, akiket tüdőszűrésen fedeztek fel, már jóval magasabb, mintegy 34 százalék körüli ez az arány. Az operálhatóság esélye ezzel szemben mindössze 14 százalék marad azoknál, akik csak a panaszok megjelenését követően jelentkeztek orvosuknál.

A tüdőrák megelőzésében szerepet játszhat a táplálkozás is. A magas zsírtartalmú étkezés fokozhatja a tüdőrák kialakulásának kockázatát, míg a C- és E-vitaminban gazdag, illetve a szelént is tartalmazó élelmiszerek csökkentik a tüdőrák kialakulásának esélyét.

Tweet